A Tokaji borvidék egyik legismertebb és legjelentősebb település Tállya eredetére, keletkezésére az irodalom több változatot kínál. A régebbi helytörténészek az olasz talján szóból eredeztették, akik Formeo szigetéről jöttek és az általuk meghonosított furmint szőlőt a szigetről nevezték volna el. Az újabb nyelvtörténeti kutatások szerint pedig a név francia - vallon eredetű és a tailler – vágni igéből származik, s az egykori erdőírtással van összefüggésben. A zempléni Tállya vallon eredetére vonatkozó írott emlék nem maradt ránk, csak nyelvtörténeti érvelés áll rendelkezésre. Az egyik a Szent Vencel kultusz, amely szorosan kapcsolódik a szőlőműveléshez. Fő motívumai: mellékoltár a templomban, a szent névnapján szőlőművesek felvonulása, körmenet stb.

Tállya története annyira összefügg a vele azonos nevű váréval, hogy a 14. század előtt neve csak, mint vár került elő az oklevelekből. A várat 1407-ben említik először, de bizonyos hogy korábban is állt már tartozott. Az arisztokrata főbirtokosok közül Tállya létének első négy-öt évszázadában csak három nevet ismernek. 1241-ben a tatárjárás idején egy Bagven úr volt a vár kapitánya. A 15. századból már több név maradt meg. A Zudar, majd Debrew família, azután pedig a szerb despoták következtek  . A XVII. Század főbirtokosa a Rákóczi család. A 18. és a 19. században, a borkereskedés nagyobb mértékű fellendülése folytán bizonyára sok nagyobb pince épült. A főbirtokos Rákóczi família vagyonát lekobozta a kincstár, majd Trautson hercegnek juttatta. E két századból még a Borsi, Petróczi, Czifkai, Fuker és Kozma családok nevét ismerjük.